Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Idézetek

2008.12.20

Erős a sodrás és elvisz az ár, más csókol, más szeret és más karja zár. De emléked őrzöm, szívembe temetem, bárhova bújsz, én sosem feledem.

 

Fontos üzenetem van a számodra: amikor írom, rád gondolok, amikor küldöm, rád gondolok, amikor megkapod rád gondolok és most is rád gondolok.

 

Valahol messze, valahol távol, valaki szíve teérted lángol. Emléked egy hű szív hűségesen őrzi, ha te is szereted, írjál választ neki.

 

Reggel, ha felébredsz, észre fogod venni, kicsike szobádból nem hiányzik semmi. De hogy én ott jártam, megtudod könnyen, hófehér párnádon ott csillog a könnyem.

 

Ha könnycsepp lennél, sosem sírnék, nehogy elveszítselek.

 

Átölel a gyönyör, eléget a mámor, azt kívánom tőled, légy az enyém százszor. Ha idebújsz mellém, el nem engedlek, mert én téged örökké szeretlek.

 

Mikor rád gondolok, megremeg a lelkem, ilyenkor úgy érzem, bilincsben a testem. Mindig itt vagy velem, mégis oly távol, csak én tudom, hogy mennyire hiányzol.

 

Ha álmodom, nem tudom, hogy mi a jó és mi a rossz. Ha álmodom, nem tudom mi az álom és mi a való. Ha álmodom, nem tudom, mit miért teszek, csak azt remélem, ott veled leszek.

 

Minden vágyam együtt lenni veled, csókolni a szád, nézni a szemed. Szeretnélek úgy, ahogy csak lehet, érted tenném, és mindig csak veled.

 

Néha rám gondolsz és tudod, hogy messze vagyok. Csak bízzál bennem, mert én is rád gondolok. Utam bármerre is vezet, az én szívem mindig csak érted lángol.

 

Mióta megismertelek, azóta szeretlek, rabul ejtett ragyogása csillogó szemednek. Messze vagy tőlem, de nem vagyok árva, mert itt vagy velem, a szívembe zárva.

 

Ha van egy szív, mely érted dobban, szeresd őt mindenkinél jobban. Mert ki tudja, lesz-e idő, mikor fáj a szíved érte, de már késő.

 

Este, ha kigyúlnak a fénylő csillagok, úgy fáj, hogy te ott és én itt vagyok. Felsír bennem a hozzád hívó vágy, és rólad álmodom át az egész éjszakát.

 

Hét csodája van a világnak, hat földrész, öt sarka van a pentagonnak, négy levele a lóherének, három óceán, két szemünk van, de belőled csak egyetlenegy van.

 

Vannak olyan pillanatok az életben, amikor annyira hiányzik nekünk valaki, hogy ki szeretnénk őt szakítani az álmainkból és úgy igazából meg szeretnénk ölelni.

 

Gyűlölöm a napot, mert érinthet téged. Gyűlölöm a holdat, mert veled lehet éjjel. Gyűlölöm a vizet, mert ajkadhoz érhet. Elmondani nem lehet, úgy szeretlek téged.

 

Ha egy érintésed fájna, és a pokolba jutnék érte, egész életem veled tölteném és nevetnék a tűzben.

 

Van egy álmom, amelyben a legfontosabb szerepet neked szánom. Ha egyszer valóra váltom, én leszek a legboldogabb a világon.

 

Ha egyszer eltűnnél, és egy jótündér csillagokká szórna szét, az olyan széppé tenné az eget, hogy az emberiség beleszeretne az éjszakába.

 

Miért nem hiszed el, hogy nem szeretek mást? Miért nem hiszed el nekem ezt a vallomást? Ha nekem születtél, miért nem vagy az enyém? Ha nem nekem születtél, miért születtem én?

 

Sohase gondoltam, hogy ilyen szép az élet, mióta ismerlek, csak azóta élek. Szívem szíveddel lágyan összedobban, szeretlek napról-napra, jobban és jobban.

 

Hogyan tudnék élni nélküled? Hiszen rólad szól az élet.

 

Csak egy percig szeress, amíg elmondom imádlak. Csak egy óráig szeress, míg megsúgom, kívánlak. Szeress egy napig, amíg csókolni tudlak. Szeress egy életen át, és én mindig szeretni foglak.

 

Hosszú álom az élet, valaki rosszat álmodik, s valaki szépet. Én azt szeretném, ha mi együtt álmodnánk valami szépet, s a mi álmunk soha nem érne véget.

 

Az együtt töltött percekből legyenek órák, majd napok. A napokból legyenek hónapok, s az örökkévalóság tartson addig, amíg veled vagyok.

 

A legszebb érzés, ha rád gondolok. A legszebb érzés, ha rólad álmodom. A legszebb érzés, ha hozzád érhetek és ha veled ébredhetek.

 

Remélem valóság lesz minden édes remény, mely ott él a szívünk rejtekén. Az élet és a remény tárt karokkal vár, s hogy szép lesz-e, az csak rajtunk áll.

 

Nem mondom, hogy szeress, azt se hogy gondolj néha rám. Mert ha szíved nem ezt súgja, hiába is mondanám.

 

Fáj, ha rád néz a két szemem. Fáj, ha bennem élsz, s én benned létezem. Mint egymást kioltó s tápláló két elem, fáj ha vagy, s még jobban ha nem.

 

Fáj olyat szeretni, akit nem érhetsz el, aki szinte azt sem tudja, hogy létezel. Tudni, hogy nem kellettél neki, érezni, hogy más is szereti, olyan, aki el is érheti.

 

Van 25 másodperced, hogy írj nekem. Ebből 15 hátra van és ha az SMS-ed nem ér ide 10 másodpercen belül, amiből 8 már le is telt, akkor jössz nekem 100 puszival.

 

Ha este lefekszel és kinézel az ablakon, keresd az égen a legszebb csillagot. S ha azokra gondolsz, akik téged szeretnek, gondolj majd rám is, mert én is szeretlek.

 

Szerelmes szívem érted eped, a világon mindent megadnék neked. Éjjel-nappal arra várok, hogy egyszer veled legyek.

 

Kinézek az ablakon, látom a Holdat ragyogni, érzem a könnycseppeket arcomon lefolyni. Ha itt lennél és megkérdeznéd, mi bajom, csak annyit mondanék, hiányzol nagyon.

 

Halkan kopog az eső az ablakon, bár lenne minden cseppje csókod az ajkamon. Villámlik, háborog az ég, nem tudom meddig bírom nélküled még.

 

Nézz a szemembe, és a szívembe látsz. Ölelj magadhoz, hogy ne múljon a varázs. Fogd meg a kezem, és ne engedj el soha, te vagy az életemben a legnagyobb csoda.

 

Mióta veled vagyok mindig csak álmodom, ilyen még nem volt soha e világon. Két testben egy lélek, oly közel, s oly távol. A két lélek felsóhajt, s közel lesz a távol.

 

Ne hidd, hogy szerelmedet térden állva kérem. Bár szívem érted ég, koldulni büszke még.

 

Keresek egy tökéletes párnát. Azt hiszem, hogy valahol a tied mellett van.

 

Megnéztem a szótárban a vonzó, a helyes, az édes, és a szexi szavak értelmezését, és nem csodálkoztam rajta, hogy a te neved volt odaírva.

 

Szeretném, ha szeretnél, ha néha megölelnél, s ha fognád a két kezem, boldog lenne életem.

 

Ki az? Ó betűvel kezdődik és borzasztóan szeret? Ó, hát az én vagyok.

 

Szemed csillogása, mosolyod ragyogása, szívemben az örök boldogság forrása. Forró szellő suhan keresztül testemen, és suttogja, hogy te vagy az egyetlen.

 

Fáj az emlék, mégis öröm, álmaimban minden percem veled töltöm. Nem tudlak és nem is foglak elfeledni, kár, hogy így kellett megtanulnom szeretni.

 

Mit ér ezer szó, mely nem tőled hallható. Mit ér a sok csillag, ha nem veled látható. Mit érnek az órák, mit érnek a percek, ha mindezek nélküled telnek.

 

A távolság csak kérkedő ellenfeled, ha igazán tudsz szeretni, legyőzheted. A fegyver a képzelet, idézd fel őt, s itt van veled. A szívedben és lelkedben ott a szerelmesed.

 

Nyugszik a hajnal, pihen a táj, nem tudok aludni, mert valami fáj. Téged kereslek, utánad vágyom, mert nem hiányzott így még senki ezen a világon.

 

Ülök a tóparton és nézem a vizet, várom a pillanatot, amikor újra látlak téged. Tudom, messze vagy, nem lehetsz itt velem, de olyan jó lenne, ha most itt lennél mellettem.

 

Minden éjjel azt álmodom, hogy mellettem állsz, szerelmes szavakra, forró csókra vársz. Simogató pillantásod érzem arcomon, olyan ez, mint a valóság. Kár, hogy álmodom.

 

Csak nézlek téged, de szólni nem merek, úgysem érted szerelmes szívemet. Komédiázol, játszol csak velem, az élet mégis te vagy csak nekem!

 

Szemembe nézel, szívembe látsz, ha szerelmet kérsz, ott mindig találsz. Ha mindenki elhagy, és senki nem szeret, ne félj, én mindig itt leszek veled.

 

Két csillag ragyog az égen, egyek ők már nagyon régen. Szeretlek, suttogják váltig, egyik te vagy, én a másik.

 

Elvitted tőlem a napot, a holdat, és minden csillagot. Többé szivárványt sem láthatok, nem mámorítanak illatok. Nélkülük még valahogy megvagyok, de nélküled én meghalok.

 

Leírni nem tudom mit irántad érzek, hisz úgy is tudod szeretlek téged. Elmondom neked s az egész világnak, ha eddig szerettelek, ezután imádlak.

 

Ha szeretsz ad a kezed, és ne kérdezd, hogy ki vezet. Ne kérdezd, hogy hová megyünk, csak azt akard, hogy örökké együtt legyünk.

 

Nem tudok aludni, remeg a szívem, hiányzik, hogy kezed kezemhez érjen. Riadtan ébredek, merre vagy, hol lehetsz. Megnyugszom, csak mondd, hogy szeretsz.

 

Azt a percet feledni nem tudom, mikor édes csókod égett az ajkamon, karomba fűztelek, arcom tűzben égett, éreztem, hogy szeretsz és én is szeretlek téged.

 

Ne titkold el, mi szívedben él, nem kell, hogy szebb, s jobb legyél. Nem hatnak rám gyönyörű szavak, csak mutasd meg nekem önmagad.

 

Újra péntek, megint vége egy hétnek, de a nélküled eltöltött napok semmit nem érnek. Értelmetlen mondatok, elharapott szótagok, minden szóban hazudok: kösz, jól vagyok.

 

Ha lemegy a Nap, és feljön a Hold, a távolból valaki rád gondol. Nézi az eget, és reméli, hamarosan melletted lehet.

 

Ha az égen lemegy a nap, te akkor is az eszemben vagy. Te vagy a reménységem csillaga, s e csillag nélkül sötét az éjszaka.

 

Ha te nem szeretsz, senki nem fog szeretni. Ha én nem szeretlek, sosem fogok szeretni.

 

Csendes éjszakában elkerül az álom, minden porcikámmal te utánad vágyom. Suttog a némaság ábrándos meséket, azt súgja halkan, látni szeretnélek.

 

Te vagy az első, kinek hinni tudtam, te vagy az első, kinek nem hazudtam. Te vagy az első, kit szívből szeretek, te vagy az első, kit soha nem feledek.

 

Ha elmerném mondani, amit most gondolok, megtudnád, hogy rólad álmodom. Ha elmerném mondani, amit most érzek, megtudnád, hogy mennyire szeretlek.

 

Szép volt a sorstól, hogy utamba ejtett, hogy minden csókod a számon felejtett. Még csak akkor tenne szépet, ha egyszer mindörökre, nekem adna téged.

 

Mint édes ködből előtűnő napfény, mint először elszavalt csodás költemény, mint hullámzó tenger kék vizén a holdfény, azzá lettél nekem, s hiszem, hogy van remény.

 

Valaki titokban rólad álmodik, valaki rólad szövi legszebb álmait. Valaki szemében miattad könny ragyog. Hidd el ez a valaki én vagyok.

 

Higgy mindent, csak azt ne, hogy feledlek. Feledj mindent, csak azt ne, hogy szeretlek.

 

Ha tényleg úgy érzel irántam, ahogy elmondtad, kérlek légy óvatos a szívemmel. Elviheted, csak ne törd össze. Mert az egész világ összedőlne.

 

Túl sok csillag van az égen, túl sok könnycsepp a szemünkben. Túl sok nő van a világon, de senki olyan mint te. Egyedi vagy és különleges.

 

Szeretnék nevetni, szívből ölelni, apró csókokat arcodra lehelni, minden reggel melletted ébredni, és édes csókkal álmodból ébreszteni.

 

Egy csendes este, amikor nem vesznek körül a barátok, becsukom a szemeimet, és rád gondolok... halkan érted sóhajtok.

 

Van egy hely a szívemben, amelyet csak te tudsz kitölteni. Már az első pillanatban megnyertél magadnak és mindig sikerülni fog ez neked.

 

Nemrég valami történt velem, a legcsodálatosabb dolog, egy álom, mely valóra vált, azon a nap, amikor megszólítottál és megismertelek.

 

Ha a szívem akkora volna, mint a világegyetem, akkor sem volna elég hely benne, hogy beleférjen mindaz a szeretet, amelyet érted érzek.

 

Egy fiú és egy lány lehetnek barátok, de megtörténhet, hogy egymásba szeretnek. Lehet csak egy időre, lehet rossz időpontban, lehet túl későn, de lehet, hogy örökre.

 

Miért csukjuk be a szemünket, amikor alszunk? amikor álmodunk? amikor csókolózunk? mert a legkülönlegesebb dolgok nem láthatóak.

 

Hiányzol, mint testnek a vér, szinte éget, hogy nem vagy az enyém. Hozzád repülnék, mint egy gondolat, hiányzik minden, ami te vagy.

 

Szükségem van a napra, a csillagokra, a holdra és rád. A napra nappal, a holdra és a csillagokra éjszaka, Rád pedig örökké!

 

Kértem az Istent, engedjen feledni, de az volt a válasz: Téged kell szeretni!

 

Ameddig szeretsz, én addig élek. De kérlek, szeress, mert meghalni félek.

 

Fáj a lét, a létezés, a lefekvés és az ébredés. Fáj a múlt és fáj a jelen, mindez azért, mert nem vagy velem.

 

Ha porba írunk valamit, elfújja a szél, de ha a szívünkbe véssük, örökké él. Én a szívembe véstem egy szót s egy nevet! A szó: Szeretlek! A név: a te neved!

 

Azt mondják, hogy szerelembe csak egyszer lehet esni. De ez nem igaz, én minden egyes alkalommal szerelembe esek, amikor rád gondolok.

 

Forrás: www.tini.eoldal.hu

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.